Sziasztok!
A nevem Anita. Petitől azt a megtisztelő lehetőséget kaptam, hogy itt rendszeresen megoszthatom kutyasulis életünk főbb eseményeit; saját példánkon keresztül leírom azt, hogy mikkel néz szembe egy átlag gazdi egy kutya nevelése során, mi mindenben segítenek nekünk a kutyasuliban és hogyan érhetjük el, hogy mindenkinek öröm legyen az együttélés és ne a szétrágott papucsokon és szófogadatlanságon kelljen a gazdiknak bosszankodni.
Íme az első kis szösszenet:
Ott kezdeném, hogy bemutatom Roy-t, a kutyuskám, aki nélkül most nem írnám a blogot. Ő egy 5 hónapos ausztrál juhász, aki 2012 december 21-től édesíti meg a mindennapjaim. :)
Számomra igazi lélekdoki; pont jó időben került hozzám, pont olyan habitussal, ami kimozdított egy elég stresszes és sz*r lelki állapotból (szóval nagyon hálás vagyok neki, de meg ne tudja, mert még elbízza magát). Mivel a kedélyállapotom Roy megérkezésével igencsak jó lett, elhatároztam, hogy igyekszem olyan gazdája lenni, amilyet megérdemel. Hát így és egy internetes ismerős által kerültünk az Alfa kutyasuli Újbuda kutyaovijába. :)
És ha már itt tartunk... leírnám az első kutyaovis "napunkat". Én a honlapon lévő térképet nem figyelve beírtam az útvonaltervezőbe a címet, ami sikeresen rossz helyre irányított (szóval senki ne a google útvonaltervező alapján jöjjön!! ;) ), így 3/4 órát bolyongtunk 3 buszmegállónyival arrébb, aztán mérgemben hazaindultunk gyalog azzal a gondolattal, hogy "legalább sétáljunk egyet". Útközben elsétáltunk a Dombovári úton, ahol egy kerités mögött megláttunk egy rakat kiskutyát és gazdit, majd közelebb érve a feliratot: Alfa kutyaiskola. Az óra utolsó 10 percében jártunk, - gondoltam is magamban, hogy "Jól" bemutatkozunk... - de beengedtek egy kötődős futásra. :) Peti persze megjegyezte, hogy "Az óra 9-kor kezdődik!", amiről tudta, hogy tudom, mert előtte pár nappal beszéltünk a neten, szóval elég kényelmetlenül éreztem magam, ezért elhatároztam, h többet nem késhetünk. Másnap már pontosan érkezve vetettük bele magunkat az ovis oktatás rejtelmeibe. Roy láthatóan remekül érezte magát én pedig végtelenül büszke voltam, hogy minden feladatot teljesít.
Az ovis időszak alatt sokmindent tanultunk kötődésről, játékról, pórázon való kultúrált sétálásról, etetésről, büntetésről és belekóstolhattunk abba is, hogyan lehet egyszerűbb trükköket tanítani klikkerrel (ami szintén kötődést erősít).
Véleményem szerint az oviban az oktatók és segítők elültetik a kutyául gondolkodás magját a gazdi fejében, ami az ovis időszak végéhez közeledve fog kicsírázni. Ha tovább szeretném vinni ezt a gondolatot, azt mondanám, hogy az alaptanfolyam alatt (mi most ennek a sűrűjében vagyunk) kis növényke lesz, és (ebben ugyan nem vagyok biztos, de ha ott tartunk, megmondom, hogy most igazam van-e) középfokú tanfolyam közben már virágokat hoz, amiből a végére gyümi lesz és utána kezdhetjük el a szüretelést, mert kemény munkánk gyümölcse bizony be fog érni és meg fogunk tanulni kutyául. :)
Én minden olyan embernek bátran ajánlom ezt a sulit, aki szakszerűen, de humánusan, mindenféle erőszakot mellőzve szeretné nevelni kedvencét és nem fél, egy a hagyományos iskoláktól merőben különböző módszert kipróbálni. ;)
Utolsó kommentek